…………

…………

Kókadt ág húzza szívem
Más most a nap – nélküled
Az idő őröl, s megint nem
Érint meg a fény, s üres
Szobám falán nem táncol
Az árnyék sem az éj leplén
Utamat már máshol járom
Sétálva a Duna hűs vizén.

Kék most az ég, mégis…
Talán hátravan egy tánc,
Mit, mint fénylő égisz
Senki meg nem hall s lát
Mögöttem madár szárnya
Rebben, oly korán kelt ő
Szabadságra éhes, árva
Szeme tükrén kicsi felhő.

Integetnék, de nem lehet
Búcsú helyett Feléd remény
Sugárt tükörként török meg!
Tedd el, Tied, veled egész…
Felettünk borús az ég,
De utat tör a Nap melege
S meglásd – milyen ne légy
Mert ott mindig nevetnek Veled!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük