Merengő

Merengő

Reszket a kéz, fagyos az éj
Fárad a szem, mi nyugodni tér
Besurransz Te is, mint ártatlan gondolat
Űzöd a zajt, s messze a gondokat.

Tétova szív, Érted kiállt!
Rövid a lét, üres a világ…
S benne a fény, az álmatlan éjszaka,
Játszod a dalt, s szólít a szív szava.

Teret nyer a vágy, izgalmas oltalom…
Pihennék, mint hópihe válladon.
Lennék egy érző, forró szenvedély,
Lennék a féltő, reményt hozó éj
Hallgatnám percekig – néma szavaid
S ringatnám álmomba titkos gondjaid.

Nevet rám az éj, s egy hangot felidéz
Telhetetlen játék, mit elém tár a kép
Lennék magas fűzfa egy szikla tetején
Lennék csak víz, táplálva, ami él…
Ha nem lenne szekund, nem lenne terc
Mégis így lesz teljes minden egyes perc…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük