Szárnyak

Szárnyak

Fehér virágot fúj arcomra a szél
Utadat kíséri nappal és az éj
Bárhova sodor, követlek Téged
Nem követelve szerelmes kiléted
Szárnyalunk vitorlán
Lépteink szelíden
Szívem oly szaporán
Kalapál, hevítem
Akár egy tűzmadár
Égek a karodban
Más minden szó ma már
Élek a valódban

Pipacsmező bont izzó szirmokat
Rügyét a tavasznak, s abban is Te vagy.
Te vagy a fénye, kis kezed simogat
Minden érintés csak jobban hivogat.
Ajkunk, ha összeforr
Szerelmes ölelés
Szelidít, s közben oly
Végtelen öröm ér…
Akár két tűzmadár
Repülünk alakban –
Szívünk is közös már:
Tiéd lett titokban…

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük