Már ébredő szélben táncol a nap

Szemed újra nyitva – látod Önmagad

A folyam a szívvel – végleg elragad

Távol már a pillanat, mi szülte álmodat.

 

Refr.: De kínod egyre nő – mit tehetsz velem

Te ébredő erő, a lakatlan szigeten

Hiába az árvíz – én álva maradok

Tudom, valamit, valamit itt hagyok.

 

Ha más a kérdező, Téged nem is figyel

Lassan majd az ábránd a valótlanba rejt

Te csak haladj, sétálj, s kérlek meg ne állj

Az lesz majd a végszó, ha halkan ordibálsz…

 

Refr.: De kínod egyre nő – mit tehetsz velem

Te ébredő erő, a lakatlan szigeten

Hiába az árvíz – én álva maradok

Tudom, valamit, valamit itt hagyok.

 

(valamit itt hagyok… valamit itt hagyok…)