Nagy utazás

Nagy utazás

A fa törzse apró szálkákat hasított

Kiszáradt testében semmi sem új

Egy az út, de zárt már az ajtó

Amin bejutnál, de inkább tovafutsz.

Araszol az idő, s már tétlen a seb

Semmi sem lehet ennél véresebb

Patakokban árad a tavaszi vízözön

Felejts el minden rajzot fakó bőrödön!

De várj! Talán az orkán hangjába

Én is szólnék.. közbevágok a tájba

Kiálltok, rohanok egy utolsót a mába

S ott, hol a lélek tényleg megpihen

Hol nem kell több szó, tőlem és Tőled sem

Partot érek, mint egy világjáró hajó

Kikötve, de szabadon leszek partlakó

Mert nem ölelek fűzfát, karom már tétlen

Nem ölhetek lelket büntetlen én sem

Nem szólhatok többet a hallgatás után

Nem maradt többé kimondatlan szabály.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük