Kopp.. kopp.. így szólt hozzám:
Reszkető hideg, s cseppekben hullt
Ott.. most.. átjárta szobám
Többen égtek az asztalon, vadul
Mint éji színes bogarak, világítva
Játszották hogy tudják, milyen is az
Milyen kinn a kín, hangosan ordítva
Milyen a villám, s milyen a fagy.

Kopp.. kopp.. így törték meg:
Susogó éji zene, a mesteri csendet
Szállt fölé az éjnek, s alá a várnak
Amit felépítenek, kiket haza várnak…
Válogatta földjét, mibe ivódott
Amíg Földet ért, hosszan vívódott
De amint Földet érintett, álma teljesült
Eggyé lett ő azzal, s meg is semmisült.

Kopp.. kopp.. játssz tovább ha kell!
Cikázz, csapj le fényként égi jel!
S én is majd, lassan követlek
Ott leszek, de nem leszek haladásod gátja
S majd ha rám is hullajtsz könnyeket
Ha tovább is mész, szép lesz a halála
Ahogy Földet érsz.. ahogy partot érsz
S mint ki hosszú útjáról: haza, hazatérsz.